A hamarosan elkészülő gigantikus etiópiai vízerőmű megcsapolja Egyiptom vízforrásának, a Nílusnak a hozamát. A folyam medencéjének országaira a népességrobbanás a jellemző, így a víz egyre fontosabb természeti erőforrássá válik.
Az utolsó pillanatban rángatták vissza a csőd széléről Egyiptomot, amelynek az EU, az IMF és az Emírségek is a segítségére sietett.
Az egyiptomi elnök irdatlan pénzből új fővárost épít, de nemigen talál hozzá lakókat. Közben milliók tengődnek szegénységben és politikai elnyomásban, ráadásul adósságválság is fenyeget.
Nem segíti a sürgős éghajlati akciótervek elfogadását, hogy az egyiptomi kormány még a szállodaárakat is tízszeresére emeltette, csak hogy megakadályozza a hazai és külföldi civilek, illetve környezetvédő mozgalmak részvételét a Sarm es-Sejkben kezdődő globális klímakonferencián.
Egyre nyíltabban vállalja Szaúd-Arábia és Izrael az eredetileg titkos kapcsolatukat, amely új közel-keleti rend alapja is lehet.
